kerekerd'eux

napok vannak. Elmúlt a nagy hőség. Legalább is egy időre. Bírható. A ma esti munkára és holnap reggel is, már farmert húzok. Egyik kedvenc helyemre megyek, egy naaagynév emberhez, s komolyan mondom, ő a legkedvesebb, legemberibb, legnormálisabb, legintelligensebb, leg. Ő nem lesz otthon, de menjek be, nyitva lesz a ház. Szerdán meg a kórházas munka megint, várom, mindig jól esik. Az a kert maga pici, de szuperjó, remélem sok beteg kijön majd fotózkodni. Nagyonnagyon hosszú ez a hét, de rendben vagyok a fejemben vele, így pikkpakk, aztán innét már lassan könnyebb lesz, bár sok izgalom jön még. Ez a hét nehéz is. Egy barátnőm a férje mellett ül a kórházban, aki ezen a héten, napon, napokban? meg fog halni. Áprilisban derült ki, hogy rákos, de mire kiderült, már a későbbnél is később volt, semmi előjel, semmi, kész, nem tudnak mit tenni, most már csak a fájdalmait csillapítják. Egy egészséges, annyira drága ember, hogy hihetetlen, s tessék. Mit lehet ilyenkor mondani, semmit, a kedvenc kertjében jártam fotózni (mármint a nőnek, nem a férjének), s küldtem neki kis videót, örült, ő persze nem adja fel, miközben ő maga mondja, hogy már csak napok. Minden alkalommal, ahogy megyek munkába vagy jövök, van egy baleset. De nem ám kicsi, olyan, hogy az utat lezárják. Eddig szerencsém volt, nem az én oldalamon, a másikon, s ahogy jövök el a szétroncsolt autók mellett, fizikai fájdalmat érzek és szomorúságot, hogy szerencsétlen emberek. Olyan huss az élet, muszáj élni, amíg itt vagyunk.

a várva várt szombat, igaz, hogy még nincs tíz fokkal kevesebb, de már legalább felhős, az segít. Én északra indulok, négy órára (ha nincs forgalom, s az esti meccs és a hőség miatt talán nem lesz), egy kert, amit jól ismerek, nem lesz nehéz, de jó nagy, piknik a kertben a kertészekkel este, aztán holnap reggel még pár fotó, aztán irány haza megint. Tegnap London volt, háromkor csörgött az óra, már induláskor izzadtam, délre értem haza, utána meg mosott micsoda voltam, de ma reggel fél ötkor kimentem levegőt venni végre. Kibírhatatlan a ház. Az angol házak és a klíma, az két külön fogalom, de szerintem ez most elkezd változni. Már rosszul vagyok a folyamatos reggeli két és három órás kelésektől, hogy nem vagyok itthon soha, hogy mindig más ágyban alszom, holnap koradélután hazaérek, aztán pakolás megint, két nap London mellett, majd Wales, majd onnét Dorset, s onnét Cotswolds, majd le Devon. Ma egy reggel itthon. Azt hittem sírok. A kutyát hatkor kivittem egy körre, mire megjöttem az ember már a kertben kávézott, becsatlakoztam, megreggeliztünk ott, még egy kicsit vakerok (emailek, képek elmentése, elemek feltöltése), aztán pakolás, aztán indulás. Egyébként meg minden jó, csak a hőség viselt meg nagyon és attól lettem vinnyógós és mufurc és minden. Hogy akarok én így Magyarországra költözni? Mindenkinek kitartás ott, mert tudom, hogy még a több napos naphoz szokottaknak is nehéz ez.

kilenckor Angliában ne legyen 28 fok, de még reggel kilenckor se legyen az, semmikor sem, álljon meg 25-nél, mondjuk. Tegnap olyan kertben voltam, hogy kb a földről lehetett volna enni, három főállású kertész, mellette még besegítők, csak hogy teljes képet adjak. A vizespalackomat az üvegházban lévő slagról tudtam feltölteni. A házvezetőnő nem kérdezte meg, hogy kérek-e egy pohár hideg valamit, de nem is várom ám el. A kocsiban ment a klíma ezerrel. Szombaton tíz fokkal kevesebb lesz. Addig már féllábon is.

egy kis munkásnaplóm, már abban is elvesztettem a fonalat, hónapokkal ezelőtt. Felveszem újra majd. Muszáj leírnom az elmúlt hetek történéseit. Meg azt, hogy a ma esti munka-kert-ből szóltak, hogy vigyek fürdőruhát és ha végeztem csobbanjak, jól fog majd esni a hőségben. Milyen kedvesek már. Reggel is visszamegyek oda, úgyhogy reggel is csobbanok akkor. A hegyekben is hőség volt, a Dolomitokban, le vagyok sülve, mint aki Krétáról jött megy egy hét nyaralásból. Jó sok mindenről mesélek majd. De egyelőre úgy van, hogy amikor nincs a fényképezőgép vagy a autókormány a kezemben, akkor muszáj aludnom. Ma fél háromkor volt az ébresztő, másfél óra a kertbe, ott három, másfél vissza.. ésígytovább. Itt a nyár. Tombol.

már nagyon vártam, hogy itthon egy egész napot, talán hétfő estére elmegyek egy kertbe, de amúgy semmi más. Vacsora után kényelmesen elhelyezkedtem megnézni a Ponies c. sorozat hatodik részét, tök jó, ajánlom mindenkinek, ráadásul az egészet Budapesten forgatták, Budapest Moszkvát játszik. Na, de a fránya vaccapomon látom ám, hogy ír az egyik könyves nő, hogy holnap, azaz ma, azonnal reggel menjek el ikszipszilonhoz, mert a kert csúcsszuperul néz most ki (ehhez a könyvhöz kétszer megyek el minden kertbe, s tavaly nyár végén már voltam egyszer) Ikszipszilon kertje a kedvencem, s ez nem csak az év egy napján néz ki ám csúcsszuperul, mindegy, de ez akkor is úgy lenyomott, hogy már a filmet sem tudtam annyira élvezni, fáradt vagyok, asszem. Aztán négykor csörgött az óra, szr idő, csupa felhő minden, jó korán, de így nem volt oxfordi forgalom, kijött ikszipszilon, hat előtt pár perccel, hogy mizu van, meg milyen felhős, nem akarok kávézni egyet? Így bementünk a konyhába, az Aga mellé, s húdejót beszélgettünk. Ikszipszilon egyébként egy nagyon ismert ember itt Angliában, viszont nemzetközileg is, ott nem magát, mint embert, inkább a munkáját ismerik. Már többször jártam nála, s mindig elmondom neki, hogy az ő kertje az egyedüli, pedig sokban megfordulok, ami a mama kertjére emlékeztet. Van neki egy kis rész, amit az mondja, hogy az erdélyi kertek inspiráltak, egy lekerített kert, picike, na abban éppen gyönyörűen virágzott a krumpli a diófa mellett, a kerítést meg nemsokára telefutják a tökök. Mondom én, hogy mamakert. Megnéztük a tikokat, most nem engedte ki őket, mert viszi őket a róka (mamakert), s adott tojást (mama), ebédre az lesz. Végül teljesen jó volt ez a reggel, sőt, annál is jobb, nem kellett volna aggódnom ezen este, csak na, tényleg lehet, hogy nagyon fáradok. Még egy nyári nyaralás is jól esne most, olyan szintre süllyedtem.

az első csokorral hoztam be ma, telistele vele a kert vége. Nagyon-nagyon szeretem. Bár voltak hőség napjaink májusban, június aztán hideg lett, fura idők ezek a kerteknek. Kitaláltam, hogy ma csak a kertben leszek, aztán persze nem, csak majd egy kicsit, mert muszáj rendezni a képeket. A hajamat is le kellene vágni, vá. Persze, hogy megtehetném, hogy elmenjek fodrászhoz, de mikor, még vérvételt is nagyon nehezen tudok foglalni, végre kaptam egy jó időpontot, előtte nap törölték. Tudtam, hogy a június ilyen lesz, már a feléhez értünk, meglesz ez valahogy. Tegnap elmentem egy kertbe, elég híres itt Angliában, sose jártam még ott, két és fél órányira van tőlünk, olyan vidék fele, amerre ritkán járok. Szombaton nincsenek nyitva, a kertészek sincsenek, de a tulajdonosok megengedték, hogy menjek. Sajnos eladták a házat, vele megy a kert, persze, mindenki reméli, hogy a kert marad, hogy olyan vette meg, aki majd tovább viszi. Na megyek is, mert még a Dolomitokra is pakolnom kell.

a jegyem nyújorkba, odavissza, hétfőn oda, csütörtök vissza, de még azért holnap egy utolsó időjárájelentés, aztán akkor lesz biztos, hogy tényleg megyek-e. én ilyen kiszámíthatatlanságban soha nem tudtam élni, de én már mindent elengedek. mondjuk nagyban segít, hogy itt rettenet az időjárás, a kertek szétkaszabolva, a múlt héten 35 fok, a rózsák két nap alatt elégtek, majd a héten hatalmas eső, jéggel, hideggel, vá. mindegy. szóval lehet lesz ez az utazás, hírös ember kertje, lehet, hogy majd valamit alá is kell írnom, fene tudja, mindegy is, mondtam is az Évinek, hogy pedig én csak a Balatonra vágyok, meg egy jó lángosra. amikor megjövök nyújorkból, lesz itthon három és fél napom, amikor muszáj két kertbe elmennem, mert utána kedden irány a dolomitok. arra pedig kell még sétapálcát vennem, ja, meg egy hegyi esőkabátot. na, de ne rohanjunk előre, először irány dél anglia, somerset, ma délután oda kocsikázok, az csak két óra, az itt van a szomszédban, viszont szuper kert, ahol már sokat jártam, meg csönd és béke.

könyveket inkább hagyjuk. siralom. legalább is a korábbi hónapokhoz képest. maradok a bolgárnál, georgi gospodinov, júniusban is, megvettem tőle a “time shelter”-t is (vinteden egy fontért, teljesen új) közben pedig megérkezett douglas stewart új könyve, “john of john”, már tavaly megrendeltem, amikor bejelentette, aláírtpéldány. a shuggie bain volt az első könyve, szerelem első olvasásra, aztán mungo, s most john of john. nagyon szeretem. aztán közben tóth krisztina új, kánkán az üvegpadlón, s dooobperrrgéééés, egy új tompa andrea, kiváló testek, ez érkezik otthonról majd, ezekkel elleszek júniusban, főleg, ha tényleg elutazok az óceántúlra a jövő héten, de ez még mindig lóg a levegőben. mindegy viszont most rá fogok alfázni, hogy ne történjen meg, mert inkább maradnék itt.